Szeptember tizenötödikétől regisztrált kistermelő vagyok. Nem volt könnyű, hanem inkább egy kicsit nehéz volt.
Miután júliusban megnyitottuk a szövetkezeti üzletet Zalaegerszegen, a Nébih ellenőrzés után hamar kiderült, hogy semmilyen engedélyünk nincs. Így utólag azt gondolom, talán nem gondoltunk át mindent. Ideiglenesen bezártuk a boltot és mindenki nekiállt a szükséges engedélyek beszerzésének.
Az én esetem nem volt éppen rózsás, mivel itt a tanyán az én konyhám nem igazán alkalmas a termék-előállításra, eleve akartam csinálni egy külön épületet a termékelőállító konyhának, de az építés költségei miatt ezt nem igazán sürgettem.
Az igazi baj azonban a víz volt... itt nincs ivóvíz. A faluból hozom az ívóvizet egy 20 literes kanniszterben. Ez valószínűleg nem ment volna át az elenőrzésen.
Ezután állásfoglalást kértem a Nébihtől, hogy mi a teendő és kiderült, hogy rozsdamentes tartályból jöhet a víz. Ennek megörültem és nekiálltam kiszámolni a kis konyha célú könnyűvályog épület felépítésének költségeit. Na ekkor döntöttem úgy, hogy ez most nem időszerű...
Mély apátiába estem, mivel úgy tűnt, hogy nem lesz konyhám. Ha nincs konyha, nincs kistermelőiség, és akkor nekem üzlet sincs. Amiért lejöttem ide a vadonba, az nem valósulhat meg a csóróságom miatt.
Azt hiszem már elég mélyre süllyedtem az önsajnálatba, amikor eszembe jutott, hogy Kustányban a Kultúrház melleti épületben van egy - nem üres, de - nem használt helység, ami régebben orvosi rendelő volt. Csempe a plafonig, hideg-meleg víz, fűtés... hmmmm.
A többi már történelem. Beszéltem a polgármesterrel, bérbevettem a helységet, minden pénzem a berendezésbe toltam és most regisztrált kistermelő lettem.
Holnap nyit a Terményes Szociális Szövetkezet üzlete Zalaegerszegen a Termelői Piacon. Tejek, tejtermékek és az én eceteim, mustáraim, szirupjaim... kulináris élmények ínyenceknek.